Május 13-án a csapadék formájában lehullott víz mennyisége megközelítette a 100 liter/négyzetmétert, a Szamos töltése pedig nem bírta tovább a terhet. Megadta magát. A város kétharmada víz alá került, az utcákon közel két méter magasságban hömpölygött a víz. A legnagyobb kárt a ma már Május 14 néven ismert lakónegyedben okozta. 56 ember, 20 ezer állat, több ezer lakhatatlan vagy részlegesen tönkrement ház. Ezt hagyta maga után a negyvennyolc évvel ezelőtti áradat.
De nem csak városunkban, hanem a megye más településein is hasonló károkat okozott a félelmetes tengerként érkező víz. Emlékeznek erre a napra a szatmárudvariak, az apaiak, de még a nagykolcsiak és a szamosborhídiak is.
E tragédia emlékét őrzi a Május 14 lakóegyedi téren felállított emlékmű, melynél hétfőn lerója tiszteletét a város. 11 órától ugyanis koszorút helyeznek el itt, ezáltal emlékezve az áldozatokra és a hősök által tett erőfeszítésekre. És arra is, hogy városunk miként tudott főnixhez hasonlóan megújulni a példátlan összefogásnak köszönhetően a természeti csapás után.